Szoborpark

Jókai körönd

Jókai Mór síremléke, süttői haraszti mészkő, 1928

építész: Kismarty-Lechner Jenő

szobrász: Füredi Richárd

 Az író születésének centenáriumának közeledtével tervpályázatot hirdettek egy, az író nagyságához méltó síremlék elkészítésére. A pályaművek tervezésekor a pályázóknak figyelembe kellett venni az írónak azt a kívánságát, miszerint sírhantja felett nem lehet kő. A megvalósításra került 16 méter átmérőjű kör alakú síremlék tulajdonképpen egy kertet szimbolizál, amelynek közepén helyezkedik el a borostyánnal befuttatott hant. A kőpergola oldalait tíz, négyzet alaprajzú pillér alkotja, amelyek között stilizált, magyaros motívumok ihlette rózsabokor faragványok helyezkednek el – ágaik közt a halhatatlanságot szimbolizáló pávákkal. Eredetileg minden kőpillér között volt egy kőbokor, de sajnos a 2. világháború okozta rongálás következtében ma már csak minden másodikban van. A kőpillérek tetején kőpárkány fut körbe, amelynek belső felén a lelket szimbolizáló gerlék láthatóak, külső felén pedig az író halhatatlanságról írt mondatai olvashatóak: „Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.” (És mégis mozog a föld)

A síremlék közepén elhelyezkedő hanthoz a stilizált kőrózsabokrok stílusában készült aranyozott bronzkapun lehetett belépni. A kapuszárnyak ugyancsak a háborús pusztítások következtében semmisültek meg.

A monumentális Jókai-síremlék elhelyezkedése is kiemeltté teszi az író sírhelyét, amely az árkádsorok lezárásaként jelenik meg, a temető főbejáratának tengelyében.

Ady Endre síremléke, haraszti mészkő, 1929

Szobrász: Csorba Géza

Ady Endre sírhantját majd tíz éven át egy faragott fejfa jelezte, mígnem a főváros pályázatot írt ki egy kő síremlék megvalósítására. A pályázatot óriás érdeklődés övezte, több mint 100 pályázat érkezett be. A szoborbizottság második körre 6 művészt választott ki, akik közül a megbízást végül Csorba Géza szobrász, Ady ifjúkori rajongója, későbbi barátja nyerte el. Ady alakjának megformálása már a költő életében is foglalkoztatta a művészt, számos vázlatot készített a költőnek a Margitsziget déli sarkára tervezett szobrához. Csorba Géza ott volt Ady halotti ágyánál, vázlatot készített róla, elkészítette halotti maszkját is, amit aztán felhasznált a költő síremlékszobrának megmintázásához. Ady Endre kőbe formált, megnövelt alakja heroizált formában jeleníti meg a költőóriást. A szobor figurája egy sziklaszirten ül, amelyen jobb kezével támaszkodik, míg bal kezét ölében, jobb lábán nyugtatja, ujjával a föld fele mutatva. Fejét épp hátrafele kezdi fordítani, miközben bal lábát hátra-, jobb lábát előrenyújtja, mintegy megtámasztva a kontraposztba állított felsőtestet. E mozdulatok együttese életre kelti a kőanyagot, dinamikussá, mozgalmassá teszi az alkotást.  A szobor portréja a költő vonásait idézi, míg a test idealizált ábrázolása a költő szellemének nagyságát, a lélek heroikus küzdelmét, öltözete, a testre simuló tunika az időtlenséget, a halhatatlanságot jeleníti meg. Ez az akkor igencsak újszerűnek tartott megfogalmazás szakított a korábbi gyakorlattal, amely a naturalista szobrászművészeket bízta meg köztéri szobrok elkészítésével.  

Ady síremléke a modern magyar köztéri szobrászat egyik első példájának is tekinthető, amely már az „új idők új dalai” szellemében fogant, s amely tökéletesen jeleníti meg Ady költészetét a szobrászat nyelvére fordítva.

A síremléket 1930 márciusában ünnepélyes keretek között állították fel, nagyszámú érdeklődő jelenlétében.

Blaha Lujza síremléke, márvány, 1930

Szobrász: Fülöp Elemér

Annak ellenére, hogy Blaha Lujza (1850–1926) az ország egyik legelismertebb és legnépszerűbb színésze volt, síremlékének állítása számos nehézségbe ütközött. Bár a művésznőt tömegek kísérték utolsó útjára, a háború okozta traumák és gazdasági nehézségek miatt a sírszobrára elindított adománygyűjtés sikertelen maradt. Nem véletlen, hogy a háborút követő időszakban az anyagi nehézségek miatt szinte teljesen leállt a kősíremlékek és szobrok állítása.

A művésznő síremlékére kiírt pályázat sem zárult sikerrel, mert a pályázatbíráló bizottság egyik emlékmű-tervet sem találta a színésznő egyéniségének megfelelőnek. Végül a beérkezett 50 pályamű alkotója közül 8 művészt ismételten felkértek új tervek kidolgozására, aminek eredményeképp Fülöp Elemér szobrászművészt bízták meg a síremlék elkészítésével – felavatására a színésznő halálának 4. évfordulóján került sor.

A sírhant felett egy márványból faragott baldachinos ágy áll, benne a ravatalon, párnákon fekszik, lehunyt szemekkel, megbékélten a „nemzet csalogánya”, éneklő puttókkal körbe véve, lábainál egy kobzát pengető idős regölővel. A kobzos a magyar dal múltját idézi meg, míg az angyalok a halhatatlanságát.

A sajtóban igen vegyes fogadtatása volt a sírszobornak. Többen azt kifogásolták, hogy a főváros megmagyarosításában jelentős szerepet betöltő színészlegenda nem díszes öltözetben, ünnepi környezetben, hanem hálóköntösben, ravatalon, elhunyt állapotában jelenik meg, amely méltatlan az elhunyt személyéhez.

A „nemzet csalogányát” – ahogy Jókai Mór nevezte – végakarata szerint a „nagy mesemondó” sírjához közel temették el. Síremlékének felirata: „Pihenj nyugodtan, nemzet csalogánya, emléked örök, mint az ajkadról elhangzott magyar nóta“.