Szoborpark

10-1. Parcella

Sculptura – Pictura – Architectura, Ráth György síremléke, márvány, 1907–1911 (10/1/1-1)

Szobrász: Maróti Géza

Ráth György síremléke a hazai szecessziós temetői művészet egyik kiemelkedő példája.
 A síremlék kompozíciója az Iparművészeti Múzeum hajdani megszervezőjének és igazgatójának a művészetek iránti szeretetét fejezi ki. A talapzaton megjelenő három nőalak a művészet három ágát, a festészetet, a szobrászatot és az építészetet jeleníti meg. Elrendezésük az ókori művészetből ismert hármasalakú Hekaté-ábrázolásokat idézi. A márványtömbből kibontakozó aktok az anyagból megszülető szépség, a teremtő művészet erejének kifejezői, akik a dicsőséget jelképező babérkoszorút tartják az elhunyt fölé. Az építészetet megtestesítő nő lábánál egy kéttornyú építmény, a szobrászatot jelképezőnél egy faragott fej utal a képviselt művészeti ágra. A kompozíció közvetlen előzményének Leonardo Bistolfi olasz szobrász Az anyagból kiszabaduló szépség című egyalakos műve tekinthető, amelyet az alpesi hegyek festőművésze, Giovanni Segantini tiszteletére faragott, és a festőművész nevét viselő múzeum előtt állítottak fel.

A sírszobor mintáját 1909-ben a Velencei Biennálé magyar pavilonjának iparművészeti termében állították ki, míg a kész márványszobrot 1911-ben emelték a sírhant fölé. A síremlék két oldalán látható vesszőnyalábok (fasces), amelyek a római korban eredetileg a legfőbb magistratusok hivatali és büntetőhatalmának jelképei voltak, Ráth György bírói tevékenységére utalnak. A síremlék homlokzatára Lippich Elek költő sorait vésték: „Az igazságnak és a szépnek élt. Hit lakta szívét és nagy akarat. Tett és ösztönzött, szebb jövőt remélt. Minden java a nemzeté maradt.”

Zielinski Szilárd síremlékének domborművei, bronz, 1932 (10/1/1-2)

Szobrász: Bory Jenő

Építész: Walder Gyula

A lengyel származású Zielinski Szilárd volt az első magyarországi mérnök doktor, miután a Műegyetem 1901-ben megkapta a doktori cím adományozásának jogát. A neves  tudóshoz fűződik a vasbeton széles körben való hazai alkalmazása, később pedig az út- és vasútépítéstan professzora lett.

Síremlékének építészeti tervei Walder Gyula, plasztikai díszítése pedig egykori tanítványa, Bory Jenő munkája. Zielinski Szilárd síremléke az egykor élt mérnök életét idézi meg: portréja a tudós emlékét, az alkotásairól készült domborművek pedig az életművét reprezentáló alkotásait. A szürke gránit szarkofág négy oldalán lévő bronzreliefek közül három egy-egy műszaki építményt ábrázol. Egyikén a Brassó-Fogarasi völgyhíd látható, amely az egyik büszkesége volt a tervezőnek, hisz e hidat a legkevesebb anyag felhasználásával, a lehető legkisebb költséggel, legszebb formában, mégis a legnagyobb hordképességgel sikerült megépíteni 1908-ban, amely az akkori világ legnagyobb ívnyílású völgyhídjának számított. A másik dombormű az 1911-re elkészült margitszigeti víztornyot örökíti meg, amely a sziget növekvő és zavartalan vízellátását biztosította, ugyanakkor pedig kilátótoronyként is működött. A harmadik dombormű az 1928-ban átadott Budapesti vámmentes kikötőt ábrázolja, amelynek megtervezését több évtizedes tanulmányok és előmunkálatok előzték meg. A szarkofág főhomlokzatán elhelyezkedő dombormű Zielinski Szilárd balra néző portréját ábrázolja.

Hauszmann Alajos síremléke, 1930 (10/1-1-4)

Szobrász: Vas Viktor

Építész: Hültl Dezső

Hauszmann Alajos síremléke egyszerre jeleníti meg a 19. század klasszikus funerális művészet hagyományait és a 20. század első felének emlékállítási jellegzetességeit. Az oszlop és a női alak kompozíciója a 1800-as évek végének síremléktípusát idézi. A köztiszteletben álló ember elvesztésének fájdalmát egy lepelbe burkolt, lehajtott fejű gyászoló női alak testesíti meg, aki jobbjában a halhatatlanságot szimbolizáló babérkoszorút tartja. A női alak mögötti oszlopon egy, a földi lét elmúlását szimbolizáló urna áll a lélek örökkévalóságának lobogó lángjával. Az elhunyt szakmáját, építészi mivoltát a posztamensre elhelyezett munkaeszközei, a vonalzó és a körző jelenítik meg. A talapzatra elhelyezett olajág a végső béke és örök nyugalom meglelésének kifejezője. Az oszlop piedesztálján a Budavári Palota épületegyüttesének domborképe látható. Több e korszakban emelt sírjelen megfigyelhető, hogy az elhunyt legjelentősebbnek tartott alkotásai kerülnek rá a síremlék domborművére, kifejezve az elhunyt érdemeinek méltatását, emlékének tiszteletét. Ilyen dombormű ékesíti többek között Alpár Ignác, Zielinski Szilárd és Bláthy Ottó Titusz síremlékét is. Mint ismeretes, Ybl Miklós halála után Hauszmann Alajost bízták meg a Budavári Palota átépítésének tervezésével és a munkálatok lebonyolításával. Az épületegyüttes a több mint tíz esztendeig tartó építkezés után nyerte el a napjainkban is ismert arculatát. A Budavári Palota sok más jelentős épület sorában egyértelműen az építész főművének tekinthető.

Pállik Béla síremléke, mészkő, 1933 (10/1/1-7)

Szobrász: ifjabb Vastagh György

25 évvel a festőművész halála után került sor a különleges, nem mindennapi síremlék felavatására. Pállik Bélát már ifjúkora óta leginkább az állatok megfigyelése és ábrázolása érdekelte, különösen a birkákat festette meg szívesen. Az országos ismertségre és népszerűségre szert tevő „birkapiktornak” is nevezett festőművész emlékét egy út menti feszület alatt álló pásztor és nyája idézi. A botjára  támaszkodó, kezét imára kulcsoló, maga elé tekintő öreg pásztor arcán gyász tükröződik, a feszület alatt az elhunyt lelkéért imádkozik szeretett állatai közt. Nyáját három birka jeleníti meg, gazdájukat körbevéve állnak egymás mellett.

A fentiekből következik, hogy Vastagh Györgyöt, a legnagyobb állatszobrászként számontartott művészt kérték fel a Pállik Béla méltó síremlékének elkészítésére. A sírszobrot a Műcsarnok 1933-as képzőművészeti kiállításán is bemutatták. A nemzeti képzőművészeti kiállításra kitűzött Nagy Aranyérmet a kultuszminiszter és a Képzőművészeti Társulat által delegált bizottság egyhangúlag ítélte oda a szobrászművésznek Pállik Béla síremléke című kompozíciójáért.
(Az Állami Aranyérem a legmagasabb művészeti kitüntetés volt, amelyet Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter 1886-ban, a Képzőművészeti Társulat akkori 25 éves jubileuma alkalmából és a társulat érdemeinek a magyar kormány részéről történő elismeréseként alapított.)

Festetics Géza síremléke,  márvány, 1928 (10/1-1-8)

Szobrász: Kisfaludi Strobl Zsigmond

Az antikizáló síremlék piedesztálján egy díszes szarkofág áll, amely előtt balra egy gyászoló férfi rója le kegyeletét. A tógaszerű köpenyt viselő izmos akt férfialak a halhatatlanságot és dicsőséget szimbolizáló pálmaágat helyezi el az elhunyt sírládájának tetejére. A férfi ruhadarabja az antikvitásban a társadalmi státuszt is jelölte, amelyet hivatalos vagy ünnepélyes alkalmakkor viseltek. Ez a viselet utalás az elhunyt személy társadalmi rangjára, a fővárosban betöltött magas beosztására, alakjának erőteljes izmai az akaratot, az elszántságot, a lelki erőt tükrözik, a visszafordíthatatlan sorssal való szembenézést és beletörődést. A 20. század első felében a síremlékek gyakori eleme a ravatal, a koporsó megjelenítése, ami a lezárult életút szimbólumaként értelmezhető. Festetics Géza síremlékszarkofágjának faragott növényi díszítményei, a füzérek, a szőlő, a mák és a babérkoszorú a halhatatlanságot szimbolizálják. A síremlék alján elhelyezett koronás Budapest-címer a fővárosban betöltött alpolgármesteri tisztségre utal.

Eötvös Loránd, ruskicai márvány, 1890 és 1932 (10/1-1-9)

Szobrász: Stróbl Alajos, Kallós Ede

 A nagy fizikus halálának 10. évfordulóján a korabeli sajtó megemlíti, hogy Eötvös Loránd sírját nem jelöli maradandó síremlék, csak egy egyszerű fakereszt. A síremlék felállítására csak 1932-ben került sor. A márvány emlékmű a Magyar Tudományos Akadémia, a kultuszminisztérium és a báró Eötvös József Collegium adományából készült el. A síremléken Eötvös Loránd emlékét a fizikus márvány posztamensre helyezett portrészobra idézi meg. A tudósról eredetileg Stróbl Alajos, a századforduló legkiemelkedőbb portrészobrásza készített gipszportrét még 1890-ben, miután elkészült édesapjának, Eötvös Józsefnek, az egykori vallás- és közoktatásügyi miniszternek bronz mellszobrával, amit a svábhegyi Eötvös-villa udvarán avattak fel. A síremlék plasztikus eleme a család kívánsága szerint az elhunyt portrészobra, amit Kallós Ede szobrász faragott meg az egykori, Stróbl által készített mellszobor alapján.  

Thallóczy Lajos síremléke, mészkő, 1918 (10/1-1-14)

Szobrász: Horvai János

Thallóczy Lajos (1857–1916) a dél-szláv népek történetének első hazai kutatójaként jelentős szerepet töltött be az Osztrák-Magyar Monarchia balkáni politikájában.1901-től az Osztrák-Magyar Monarchia ellenőrzése alá vont Bosznia-Hercegovina oktatási, művelődési és kultuszügyeinek felelőse lett, 1915-ben az I. világháború során megszállt Szerbia polgári kormányzója. Halálát a herceghalmi vasúti szerencsétlenség okozta, Ferenc József temetéséről Pestre jövet. Síremléke a hazai balkán kutatás megteremtőjének és a térség politikusának állít emléket a szarkofág mellett álló, két féle népi viseletbe öltözött férfi alakjával. A jobb oldali ülő figura egy maga elé meredten tekintő magyar paraszt, a másik egy, arcával a koporsóra boruló bosnyák. Megtört alakjuk a közös fájdalmat és a gyászt fejezi ki, a kőláda tetején összekulcsolt kezük a közös sorsban való osztozást példázza. A készülő alkotást maga Albrecht főherceg is megtekintette 1918 nyarán a szobrászművész műtermében. A kompozíció gipszmodellje szerepelt a Céhbeliek (Magyar Képzőművészek Köre) művészcsoportjának a Nemzeti Szalonban 1918-ban megrendezett kiállításán, valamint a Műcsarnok 1919-ben megrendezett Téli Tárlatán, ahol „érdekes felfogású” Thallóczy-emlékműnek aposztrofálták.  A síremlék 1920-ban került az elhunyt hantja fölé, avatása vélhetően a politikai események tragikus alakulása miatt nem kapott nyilvánosságot.

Rózsavölgyi Gyula, bronz, 1930 (10/1-1-17)

Szobrász: Ligeti Miklós

A nagy köztiszteletnek örvendő egykori fővárosi alpolgármester díszsírhelyét monumentális figurális kompozíció jelöli. Egy ember nagyságú, huszár ruházatot viselő férfialak a kősír fölé hajolva, rózsákból álló hatalmas koszorút helyez el rajta. Sujtásokkal gazdagon hímzett, szőrmével díszített mentéjét bal vállán lógatva viseli, lelógó tarsolyát pedig Budapest címere ékesíti, amely az elhunyt fővárosi szolgálatára utal.  A fejét kissé lehajtó férfi mozdulata és testtartása a bánat és a kegyelet érzéseit keltik.  A haza és a főváros iránti elkötelezettségéről ismert várospolitikus síremlékén a nemzet gyászát és tiszteletét a huszár alakja idézi meg, ami szimbolikus kifejezése az elhunyt küzdelmekkel teli, egyben sikeres életpályájának. 41 évnyi szolgálata alatt minden poszton szakmai sikereket ért el, a főváros kultúrpolitikájának alapjait fektette le, legfőképpen iskolaalapító tevékenységével. A koszorú szalagjainak felirata: Budapest közönsége.

Ligeti Miklós a sírszobrot eredetileg márványba faragva képzelte el, végül bronzból öntött verzióban készült el.