34-1. parcella

Athroposz, Huszár Adolf síremléke, márvány, 1889 (34/1-2-42)

Szobrász: Donáth Gyula

A síremlékművészetben az 1880-as években jelentős változás következett be, ugyanis egyre elterjedtebbé kezdtek válni a figurális ábrázolások. Míg korábban az egyes síremlékek esetében az építészeti megoldásokra helyeződött a hangsúly, innentől a szobrászat lett a meghatározóbb. E fordulat jelképének tekinthető Donáth Gyula Athroposz című munkája, amely szoborkompozícióban az antik és a keresztény szimbolika egyesül. 

A kereszt előtt egy nőalakot látunk, Athroposzt, aki a görög mitológiából ismert Moirák egyike, ő az, aki elvágta az élet fonalát. Testvérei Klóthó és Lakheszisz voltak, akik megszőtték és kimérték a halandók életének fonalát. A Moirákat (a római mitológiában Párkákat) általában külön-külön, kezükben tevékenységükre utaló attribútumaikkal szokták ábrázolni, ám itt Athroposz kezében nemcsak az olló, hanem az orsó is megjelenik. A posztamensen az örök dicsőséget szimbolizáló babérkoszorú és az elhunyt szobrászművész eszközei, a véső és a kalapács is megjelenik, ezzel is emléket állítva Huszár Adolf munkásságának.

Egyes vélekedések szerint Donáth hibázott, amikor az antik és a keresztény szimbolikát kapcsolta össze, a sírszobron megjelenített alakokkal kronológiai ellentmondásba keveredett. A negatív vélemények ellenére e szobor elkészülte után Donáth Gyula a síremlékművészet egyik legfoglalkoztatottabb szobrásza lett, műve elhozta a változás korát. 

Donáth Gyula (Budapest, 1850. március 13. – Budapest, 1909. szeptember 27.)

A dualizmus időszakában világvárossá váló Budapesten nemcsak a lakosok, hanem a lakó- és középületek száma is megszaporodott.  Ezek a hatalmas építkezések a korszak szobrászainak is nagyszerű lehetőségeket teremtettek. Donáth Gyula életművének egyik jelentős részét az épületszobrok, a másikat pedig a síremlékek teszik ki. 
A szobrászat iránt már gyermekkorától érdeklődő Donáth Gyula első mellszobrát 16 éves korában, 1866-ban mutatták be a Pesti Műegylet kiállításán. Egy évvel később megkezdte komolyabb művészi tanulmányait a Müncheni Akadémián, ezt követően Drezdában, Bécsben, Berlinben és Olaszországban is bővítette ismereteit. 
Első nagyobb szabású önálló művei a bécsi világkiállítás rotundájára kerültek, amelyek akkora sikert arattak, hogy a művész később megbízást kapott két egészalakos portré (Athénodorosz és Dioszkoridész) mintázására a Kunsthistorisches Museum épületére. Az 1880-as években hazatérő művész sikeresen szerepelt többek között az Operaház és a Pesti Vigadó szobraira kiírt pályázatokon, de magánpalotákat (Andrássy út 12. és 21.) díszítő allegorikus szobrok elkészítésére is kapott megbízásokat. Az 1890-es évektől mintegy tíz éven át Donáth mint a legismertebb síremlékszobrász tevékenykedett. E megtisztelő szerepet az 1889-ben Huszár Adolf szobrászművész síremlékére kiírt pályázat megnyerésének köszönhette. Ezt követően Donáth számos síremléket készített a Fiumei úti sírkertbe, amelyek közül néhány még ma is látható (mint például Budapest első főpolgármesterének, Kamermayer Károlynak, a magyar büntetőjog kiemelkedő alakjának, Csemegi Károlynak, a politikus Teleszky Istvánnak, báró Lipthay Bélának és a tanár és irodalomtörténész Péterfy Jenőnek a síremlékei). Vajda János költő és Ligeti Antal festőművész eredeti síremlékét/sírszobrát is Donáth mintázta, de az idők során mindkét mű megsemmisült. 
Donáth temetői megrendeléseivel párhuzamosan különböző emlékművek és emlékszobrok elkészítésére is folyamatosan pályázott, de ezeken többnyire csak kisebb díjakat nyert. Legismertebb munkája talán a bánhidai Turul-emlékmű (1899), amelyet a Budai Várban megtalálható másik Turul szobra (1903) követett. Az ő nevéhez fűződik a budapesti Werbőczy István-szobor (1908), valamint az egykori Erzsébet királyné-szobor (1903) Bártfafürdőn. 
Az örökké fiatalos kedvű, humoráról és „furcsa magyar beszédéről” közismert szobrász a művészi körök végtelenül szeretett alakjai közé tartozott, emlékét egy sor anekdota is megőrizte. 

 


Atropos, tomb of Adolf Huszár, marble, 1889 (34/1-2-42)

Sculptor: Gyula Donáth 

In the 1880s there was a significant shift in funerary art in that figural depictions became increasingly favoured. Whereas earlier, in the case of certain tombs the emphasis had been on architectural solutions, from this time sculpture became the dominant feature. Gyula Donáth’s work Atropos can be considered a symbol of this transformation. In its composition it combines symbolism of Antiquity and Christianity.

A female figure, Atropos, stands in front of a cross. She was one of the Moirai from Greek mythology who cut life’s thread. Her sisters were Clotho who spun the thread of life and Lachesis who measured the length. In general, the Moirai (Parcae in Roman mythology) were usually depicted separately, holding attributes referring to their activity, but here Atropos has in her hands not only shears but a spindle, too. A laurel wreath symbolizing eternal glory and the tools of the deceased sculptor, the chisel and hammer, are also shown on the pedestal, thereby paying tribute to the oeuvre of Adolf Huszár.

Some were of the belief that Donáth erred when he combined the symbolism of Antiquity and Christianity, saying that he mixed in chronological contradiction the elements depicted on the statue. Despite the negative opinions, having made this statue Gyula Donáth became one of the most sought-after sculptors in funerary art and his work marked a turning point. 

Gyula Donáth (Budapest, 13 March 1850 – Budapest, 27 September 1909)

During the period of Dualism, not only the population but the number of residential and public buildings in the metropolis of Budapest increased exponentially. This massive wave of construction created great opportunities for sculptors of the age. Building sculptures represent one major part of the oeuvre of Gyula Donáth, and tombs and graves the other. 
Gyula Donáth, who showed a fascination with sculpture as early as his childhood, presented his first sculptural bust in 1866, at the age of 16, at the exhibition of the Pest Arts Association. One year later he launched out on serious art studies at the Munich Academy before widening his knowledge in Dresden, Vienna, Berlin and Italy. 
His first larger independent works were installed on the Vienna World Exhibition rotunda and they proved so successful that the artist was later given a commission for two full-figure portraits (Athenodoros and Dioscoredes) for the Kunsthistorisches Museum. The artist, who returned to Hungary in the 1880s, won several tenders, for instance sculptures for the Opera House and Pest Vigadó, but he was also commissioned to make ornamental allegorical statues for private palaces (Andrássy út 12 and 21). For around a decade from the 1890s, Donáth was active as the most famous tomb sculptor in Hungary. He can thank this prominent role to his success in the tender announced for the tomb of sculptor Adolf Huszár in 1889. After this, Donáth made numerous tombs and gravestones in Fiumei Road Cemetery, several of which can still be seen today (for example, the tombs of Budapest’s first mayor Károly Kamermayer, the leading figure in Hungarian criminal law Károly Csemegi, the politician István Teleszky, Baron Béla Lipthay and teacher and literary historian Jenő Péterfy). Donáth also designed the original tombs/sculptures of poet János Vajda and painter Antal Ligeti, but both works have since been destroyed. 
Alongside his cemetery commissions, Donáth also constantly tendered for various memorials and commemorative statues, but most of these won lesser prizes only. Perhaps his best-known work is the Bánhida Turul (mythical bird) sculpture (1899), which was followed by a second Turul sculpture in Buda Castle (1903). He is associated with the István Werbőczy statue in Budapest (1908), and the former statue of Queen Elizabeth (1903) in Bártfafürdő.
The eternally youthful sculptor famous for his humour and ‘curious Hungarian speech’ was a much-loved figure in artistic circles and his memory is preserved through countless anecdotes.

 


Vissza a szoborpark listára
logo
Tudnivalók

A Fiumei úti sírkert mauzóleumai csak előzetes egyeztetéssel látogathatók, a Nemzeti Örökség Intézete munkatársa kíséretében.

 

A sírkertbe autóval történő behajtás az első órában ingyenes. A sírkertben a KRESZ vonatkozó szabályainak megtartása mellett szabadon lehet kerékpárral közlekedni.

 

A temető területén fotó vagy vágókép csak előzetes bejelentést követően készíthető. A temetőben filmet forgatni csak előzetes írásbeli engedély és a NÖRI-vel kötött egyedi szerződés alapján lehet.

Nyitvatartás
JANUÁR, FEBRUÁR

7:30 - 17:00

MÁRCIUS

7:00 - 17:30

ÁPRILIS

7:00 - 19:00

MÁJUS, JÚNIUS, JÚLIUS

7:00 - 20:00

AUGUSZTUS

7:00 - 19:00

SZEPTEMBER

7:00 - 18:00

OKTÓBER

7:00 - 17:00

NOVEMBER, DECEMBER

7:30 - 17:00

Kapcsolat

Cím: 1086 Budapest,

Fiumei út 16-18.

 

Tel.:

+36 1 896-3889

+36 1 896-3902

+36 70 400-8632

 

E-mail
nori@nori.gov.hu

 

Sajtókapcsolatok
sajto@nori.gov.hu

Írjon nekünk
Az év honlapja