Szoborpark

19-1. parcella

Dante és Beatrice, Lánczy Gyula síremléke, bronz dombormű, 1912 (19/1-1-3 )

Szobrász: Kallós Ede

A banki és a politikai életből közismert Lánczy család a síremlék tervezésére Kallós Edét kérte fel, aki a XX. század eleji sírszobrászat egyik legnépszerűbb alkotójának számított. Nevéhez ekkorra már számos, a korszak közismert és nagyra becsült szereplőinek síremléke kötődött: Kallós Ede alkotása Erkel Ferenc, Irányi Dániel, Falk Miksa, Jankó János és Kozma Sándor síremléke is. A szobrászművész sírszobor-alkotásainak közös jellemzője: az elhunyt életműve jelenik meg a síremlékeken, meghitt bensőséggel, egyedi formában megkomponálva. A síremlékeket a formájuk teszik még egyedibbé – a szobrász egyik gyakori alkotótársának, Márkus Géza építésznek, díszlettervezőnek köszönhetően. Az, hogy konkrétan a Lánczy síremlék tervezésében részt vett-e közreműködőként Márkus Géza, egyelőre csak feltételezhető, de nem bizonyított tény.

Lánczy Gyula a rövid ideig tartó politikai pályafutása után a történettudománynak szentelte életét, a kolozsvári, majd a budapesti tudományegyetem középkori történelem tanszékének a kinevezett tanára volt, egészen haláláig. Egyik fő kutatási témája és egyben példaképe volt Dante Alighieri, aki iránti tiszteletéről több felolvasása és tanulmánya is tanúskodik.

A történészprofesszor síremléke egy középkori katedrális oromzatának látványát idézi meg, amelynek inspirációja vélhetően Kallós Ede Párizsban töltött tanulmányévei során szerzett élményei közt keresendő – az ihletet adó katedrális akár a Notre Dame is lehetne. A síremlék közepén egy kereszt magasodik fejfaként a sírhant fölé, a pillérek aranyozott bronz domborművén kétoldalt az elhunyt középkorász sokat kutatott témájának szereplői, Dante és Beatrice egész alakos figurái jelennek meg, egymással szembe fordulva, mintegy őrizve az elhunyt tudós örök nyugalmát. Az oromzat közepén aranyozott rózsafüzér keretezi az elhunyt nevét.

A síremlék felállítására a tudós halála utáni évben, 1912-ben került sor.